Múzeum a vágóhídon
Írta: idinya - Dátum: January 27 2010 18:17:39
Lehet-e egy hentesből idegenvezető? Lehet bizony, sőt akad ilyen több is, mindenekelőtt a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesületének veterán tagjai körében. A jó hírű céh képviselői nemcsak őrzik szakmájuk emlékeit, de élményeiket és ismereteiket szíves-örömest megosztják mindazokkal, akik a gyulai régi vágóhíd egyik épületében létesített múzeumukat felkeresik.
Teljes hír
A látnivaló A gyulai kolbász története címet viseli, ami némileg szűkíti a kiállítás valódi kaliberét. Itt ugyanis nemcsak a jeles készítmény múltjáról esik szó, hanem általában mindarról, ami a Körös-parti kisváros első számú nevezetessége volt hosszú évtizedeken át: a húsiparról. Már a XIX. század közepén rendszeresen tartottak itt országos állatvásárokat, az akkor még lényegesen nagyobb Magyarország távoli sarkaiból hajtva ide a lábasjószágot, az ugrándozó bárányoktól a kimért léptű, többmázsás bikákig.
A környék számos tanyája egyfajta „panzióként” működött, szállást adva olykor egész nyájaknak, kondáknak, sőt gulyáknak. A pihenőhely biztosítása és a „vendégek” abrakoltatása jó jövedelmet hozott a gyulai gazdáknak, a továbbhajtásra már nem szánt négylábúaknak pedig az a vágóhíd jelentette a végállomást, ahol 140 évvel ezelőtt már állandó állatorvosi felügyelet működött.
Az 1985-ben megnyitott kiállítás törzsanyagát az „alapító atyák” saját gyűjtésükből, illetve adományokból állították össze. Megsárgult fotók, mesterlevelek, oklevelek tanúskodnak az elődök kiváló munkájáról, a különböző kések, taglók, hatalmas fateknők, szerszámok és gépek pedig az eredmények tárgyi feltételeiről. Olvasható itt egy régi munkarendi leírás is, amely szigorúan megszabta a pihenésre fordítható - és fordítandó! - időt, a kötelező higiéniai előírásokat, számos olyan mozzanatot, amire a mai körülmények között is szükség van.
A múzeum életében - akárcsak magában a gyulai húsiparban - voltak nehéz időszakok, sőt válságos pillanatok is. Egy időben a rekvizitumokat a megyei múzeumba, Békéscsabára szállították (ez olyasmi, mintha a Ferencváros kupáit Újpestre vinnék megőrzésre), a patinás épületet pedig eladásra kínálták. Szerencsére a gyulai városbarátok és a hentesek összefogása eredménnyel járt: 2008-ban a múzeumot helyreállították, az esetenként páratlan ritkaságú eszközöket felújították és ismét közszemlére tették.
A húsosok ezen túlmenően is Gyula eredeti színfoltjává nőtték ki magukat, a reneszánsz karneváltól a pálinkafesztiválig valamennyi közkedvelt helyi rendezvényen feltűnnek, sőt az ő kezdeményezésükre hívta életre tavaly első ízben a város a Gyulai Kolbász- és Sódarmustrát, amelyre a jövő év március 19-21-én ismét várják a hagyományos eljárással készülő kolbászfélék és füstölt, pácolt hentesáruk hódolóit, termelőket és fogyasztókat egyaránt.
A téma iránt érdeklődőknek természetesen nem kell megvárni a Sándor-József-Benedeket, a gasztronómia e barátai a húsüzem helyi szakárudájában és a városi piacon működő hentesek boltjaiban egyaránt beszerezhetik a kívánt harapnivalót

Forrás: Farkas József György| Népszabadság|