Értő hentes kezekben Stéberl András és társai hagyatéka
Írta: idinya - Dátum: March 04 2013 07:47:30
Ferencz Rezső
hír6.hu

És akkor a gyulai hentesek ecsetet, festéket, kefét ragadtak, és hozzáláttak. Hozzáláttak a munkához. Először is birtokba vették a Kétegyházi út sarkán üresen álló, önkormányzati segítséggel felújított egykori közvágóhíd épületét. Másodszor az időközben visszakerült húsipari kiállítás anyagát kezdték el felújítani, kicsinosítani, kiállításra alkalmassá tenni. Ki kellett tenniük magukért, mert nagyon csekély (jelképes) térítés ellenében kapták meg az épületet, azért, hogy a legautentikusabb helyszínen tudják bemutatni a méltán világhírnévre szert tett gyulai hentesek életét. Legyen a jelenkor méltó a városnak világhírnevet hozó elődökhöz, a Gyulai Kolbász feltalálóihoz! Erre a feladatra vállalkoztak.

Teljes hír
Dinya Imre, a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesületének elnöke is ott volt a dolgozók között, miután megalakították az egyesületet. Mert korábban egyesület sem volt, sőt, nem volt Gyulán olyan szervezet, társulás, helytörténész, aki, amely gondozta volna a világhírű húsipar emlékét. Tulajdonképpen tényleg az utolsó utáni pillanatban alakultak meg, mert a gyulai húsipari tárgyi emlékek már Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban vártak arra, hogy valamikor sorra kerüljenek a kiállító termekben is.
- Volt nekünk ugyanebben az épületben egy üzemtörténeti kiállításunk – emlékezik az egyesület megalakulásának körülményeire Dinya Imre -, mely 1985-ben nyílt meg. Elvegetált, nem sokat törődtek vele, olyannyira nem, hogy 2007-ben be is zárták, sőt, a kiállítási tárgyakat át is szállították Békéscsabára.
- Nem volt gazdája a gyűjteménynek, hogy így járt?
- Tulajdonképpen nem törődött vele senki. A gyár nem foglalkozott vele, az önkormányzatnak is volt más dolga, senki nem volt hajlandó költeni rá. Azért is vitték el az értékes húsipar-történeti eszközöket, hogy ne kerüljön ebek harmincadjára.
- Észbe kaptak a hentesek, vagy hogyan kezdtek el szervezkedni?
- A Gyulai Városbarátok Köre lépett akcióba. Ők tudták, hogy milyen nagy érték van a kezünkben. Hiszen a városnak világhírt szerzett szakma emlékéről volt szó. Szervezkedni kezdtek.
- Hogyan?
- Legelőször a henteseket keresték fel, és mondták el gondolataikat. Rájuk, azokra akarták bízni ezt a dolgot, akiket ez az ügy leginkább érint. Hiszen ez róluk és világhírű elődjeikről, az ő hivatásukról szólt.
- Értő fülekre találtak?
- Szerencsére igen, s miután már lett egy csoport, amelyik céljául tűzte ki, hogy visszaszerzi a kiállítási anyagokat és újra megnyitja a hústörténeti kiállítást, hozzáláttak a terv megvalósításához.
- Mi volt a terv?
- Először is megteremtették a szervezeti feltételeit a munka elvégzésének. Megalakítottuk az egyesületünket. Írásba foglaltuk a céljainkat, ami természetesen a Gyulai Kolbász körül forog. A kiállítás visszaszerzése után annak üzemeltetése, fejlesztése, a gyulai húsipari és gasztronómia hagyományok ápolása. Ez lett a célunk.
- Ez mikor történt?
- Ez pontosan 2008 januárjában történt, amikor 15 fővel megalakult a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete.
- Ezzel megoldódott a probléma?
- Igen, mert az egyesület vállalta a kiállítás anyagának elkészítését, a kiállítás megszervezését, és folyamatos fejlesztését. Ennek hatására már volt kinek a gondjaira bízni ezt az ügyet. Az események ezután felgyorsultak. Az önkormányzat 2008. március 27-ei testületi ülésén egyhangú szavazással döntött: öt évre az egyesület megkapja az épület használati jogát.
- Mikor vehették ténylegesen birtokba?
- Június 16-a után, akkorra készültek el az épület felújításával. Július végére visszakerültek a tárgyak is Békéscsabáról, akkor fogtunk hozzá a kiállítás megszervezéséhez. Ez a tárgyak tisztításával, felújításával kezdődött.
- Mikor lettek készen a kiállítás berendezésével?
- A megnyitót ünnepi alkalomhoz időzítettük, október elsején történt. Ezen a napon ünnepeltük a gyulai húsipar 140 éves évfordulóját.
- Ez történt 2008-ban. Ma 2013-ban ugyanazt a kiállítást látjuk?
- Nem, ez már lényegesen bővebb, gazdagabb anyag, mint a nyitóanyag volt. Legalább másfélszer több tárgyunk van kiállítva.
- Több tárgyuk lett? Hogyan jutottak hozzájuk?
- Igen, több lett. A gyűjteményt adományokból bővítettük, bővítjük. Sokan hoznak eszközöket, és pénzt kérnek érte, de mi nem vásárolunk semmit. Ez elvi kérdés. Viszont mindent átveszünk és vigyázunk rá.
- Hogyan működik a kiállítás? Jönnek a "népek"?
- Fokozatosan fejlődik. Például 2011-ben 1500 látogatója volt a múzeumnak, tavaly már 2500 ember volt kíváncsi ránk. Sok csoport is bejelentkezik, egyre népszerűbbek vagyunk.
- Csak a kiállítás kezelését végzik?
- Nem, van még rendezvényszervezés, szakmai napok, konferenciák bonyolítása. Az egyesület a régióra jellemző gasztronómiával is foglalkozik, ahogyan az alapító okiratba be is van foglalva.

- Gondolom, hogy a húshoz, a kolbászhoz kapcsolódik a rendezvényük.
- Így van. 2009-ben a pálinkafesztivál részeként hirdettük meg a nulladik Gyulai Kolbász és Sódar Mustra Fesztivált. Komoly, szakmai alapokon nyugvó hagyományteremtés volt a szándékunk. A rendezvény sikere arra ösztönzött bennünket, hogy a következő évben is csináljuk meg. Ez már önálló fesztivál volt, az Almásy Kastély cselédszárnyát laktuk be.
- A tavaszi időpontnak biztosan van magyarázata.
- Hogyne lenne. A mi fesztiválunk a húsvéthoz igazodik, ezért aztán mindig más időpontban rendezzük meg. A finom sonkára, és a húsból hagyományosan készült füstölt árukra kívánjuk felhívni a figyelmet. Egyébként pedig komoly szakmai zsűri értékeli a versenyzők által leadott füstölt húskészítményeket, a kolbászt, a sonkát. Azt szeretnénk elérni, hogy komoly szakmai rangja legyen ennek a fesztiválnak. Azt gondolom, jó úton vagyunk efelé.
- Miből gondolja?
- Egyrészt a fesztivál méretei évről, évre nőnek, egyre több a versenyző és egyre több a látogató. Legalábbis szerintünk arra utal, hogy a fesztivál hétvégéjén megduplázódik a vendégéjszakák száma a gyulai szállásadóknál. Először a pálinkafesztivált nőttük ki, aztán az Almásy Kastélyt, tavaly már az egész rendezvény a Várkertben volt megtartva. Színvonalas, erős programokkal.

- A fesztiválhoz biztosan tartozik kirakodóvásár is.
- Igen, de szigorúan csak kézműveseket fogadunk. Bóvlit nem árulhatnak. Ahogyan a hentes szakmai színvonalat magasan húztuk meg, akként a kézműves vásárunkat is az eredetiség jellemzi. Ráadásul ügyelünk arra is, hogy egyfajta termékből csak egy árusnak biztosítunk helyet. A célunk az, hogy mindenki megtalálja a számítását.
- Az idén mikor lesz a Gyulai Kolbász és Sódarmustra?
- Március idusán, a hosszú hétvégén lesz március 15-e és 17-e között.
- Van más rendezvényük is?
- Lett menetközben. A Gyulai Böllérnapok idén már tizenharmadszor került megrendezésre februárban. Mi pedig alig múltunk el öt évesek.
- Hogyan kerültek kapcsolatba ezzel a rendezvénnyel?
- Úgy, hogy teljesen szakmába vág, a városban már volt hagyománya, de egy idő után már nem nagyon volt gazdája. Úgy döntöttünk, hogy azt is megpróbáljuk jól megcsinálni. Azt gondolom, hogy nagyon jól sikerült.

A Gyulai Kolbász kitalálója ifj. Balogh József volt, aki az 1910-es világkiállításon Brüsszelben aranydiplomát nyert a kolbásszal, és ugyancsak aranydiplomás lett Stéberl András 1935-ben, szintén Brüsszelben. A Gyulai Kolbász az ő munkájuk gyümölcse. Ifj. Balogh József kísérletezte ki a receptet, az érlelést, Stéberl András pedig a kolbász nagybani gyártásához tett elévülhetetlen érdemeket, ő építette fel a Béke sugárúti üzemet. Ezekre a gyökerekre hivatott vigyázni és életben tartani a tiszteletet, erre vállalkozott a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete. A Gyulai Kolbász feltalálása óta nem hogy nagy utat tett meg, de egyenesen világhírnevet szerzett a városnak. Ez biztos, mert még az Északi Sarkkörön túl is találkozott a Gyulai Kolbásszal egy élelmiszerboltban egyik honfitársunk…